Pedig már azt hittem sikerült visszafognom magamat, akkor sem szálltam be a vitába, amikor sheenard lehülyézte Sólyom Lászlót, pedig olvastam és különösen rosszul éritett, mert egy igen nagy formátumú embernek tartom, olyannak, akit - ahogyan azt a Gyurcsány-kormány egykori minisztere Bozóki András is megfogalmazta - az utókor sokkal nagyobbra fog értékelni a mostaninál. Gondolva itt az alkotmánybíróságban betöltött szerepére, az alkotmány azon pontjához való hűségére, hogy a magyar köztársaság felelősséget érez a határon túli magyarokért, és egyáltalán az erőfeszítésre, hogy annak hílyán megteremtsen egyfajta nemzeti egységet, amit képviselhet.
Félreértés ne essék, nem mások politikai beállítottságával van bajom, pusztán a felesleges riadalomkeltéssel. Azzal, hogy 2002 óta mást sem hallunk, csak hogy Orbán Viktor és köre mennyire veszélyes. Olyannyira, hogy már azt is bebeszélik nekünk inkább viseljük el alapvető szabadságjogaink csorbulását mint őt magát, mert az sokkal rosszabb lenne. Nem azzal foglalkozunk, hogy mit keresett a közszolgálati célokat legkisebb mértékben ellátó nap-kelte a királyi tévén, hanem azzal, hogy Orbánék már megkezdték a tisztogatást.
Ugyanez a helyzet a jobbikkal kapcsolatban is, sokszor elmondtam már most nem fogom. Kampernek sem keresek cikket a 168 órában, talál ő maga is, mondjuk Ungváry Rudolf írásai között. Igazából semmi értelme, mert attól, hogy Ungváry szerint Teleki Pál vagy Wass Albert fasiszta, a valóságban nem lesz az. Eképpen kellene viszonyulni a Demokratában olvasottakhoz is. Elhiszem, hogy érzékenyen érinti az íróembert, ha a kollégáit mondjuk úgy “támadással” fenyegetik, de emögött könyvégetést víziónálni mégiscsak túlzó. Fogadjuk meg inkább azt, hogy ha valóban bekövetkezne, akkor mindannyian együtt állunk ki Spiróért és együtt fogjuk megakadályozni, hogy a könyveit elégessék. De addig mindenmás duma, megalapozatlan vádaskodás. Itt is - ott is.
A szerintem eddigi legjobb internetes gitárszimulátort megtaláljátok az alábbi linken.
Regisztráció nélkül is lehet játszani három húron egyedül, vagy a gép ellen, de ha létrehozunk egy fiókot, akkor bevonhatjuk a barátainkat is, valamint az eredményeinket is közzétehetjük pl. a facebookon.
Talán egy háromnegyed éve figyel a böngészőben ez a post-piszkozat. Most közzéteszem.
1. Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei.
Ha már úgysem időrendben haladok, akkor ez érdemli az első helyet. Groteszk, szép és elgondolkodtató. Miután begyakoroltuk magunknak a „krono-szinklasztikus infundibulum” kifejezést nem lehet panaszunk az olvashatóságra. Egyébként az imént említett jelenség teszi lehetővé Winston Niles Rumfoord számára, hogy egyszerre több helyen létezzen térben és időben. Egy könyv az élet értelméről és a szabad akaratról, a háttérben Vonnegut háború-kritikájával. 5/5
2. Philip K .Dick: Ubik.
PKD a kedvenc íróm, ez nem titok. Az UBIK mégis sokáig figyelt a polcomon olvasatlanul, aztán egy hosszabbnak ígérkező buszúton sikerült elolvasnom. Akaratlanul is a többi regényéhez viszonyítom, és a jobban sikerült írásai közé sorolom. Apropó: egészen más érzés azóta PKD-t olvasni, hogy elolvastam az életrajzát. Bár nyílván nem maradt meg bennem minden, de az életszakaszait azért átlátja az ember. Az UBIK-nak egyébként Sutin egy egész fejezetet szentelt, ő maximális pontra értékelte, én azonban a befejezés miatt csak 4-re. Tehát 4/5
3. Philip K. Dick: Valis
A VALIS-hoz egyszerűen nem jutottam hozzá, pedig Az ember a Fellegvárban óta folyamatosan megvettem a könyveit. Ez valahogy kimaradt, a neten nem találtam és a kiadó is csak az utóbbi időben nyitotta meg a webboltját. Egy kis könyvesboltban találtam rá, sajnos pénz nélkül, így két hétig izgulhattam, hogy megveszi-e valaki azt a példányt. Nem véletlenül írok ennyit a vásárlás körülményeiről, a könyvről magáról ugyanis nehéz. Jómagam azt vallom, hogy egy könyv elsődleges feladata a szórakoztatás. Ilyen szempontból ezt talán le kellene, hogy pontozzam. Mégis olyan élményt nyújtott, hogy maximális pontot érdemel. Ha megszokjuk a betoldott szövegkorpuszok miatt nehezen olvasható stílust, felkavaró élményben lehet részünk. A könyv végén ráadásul két rövidebb tanulmány is helyet kapott, ami a PKD iránt érdeklődők számára hasznos olvasmányt jelent. Dick legirodalmibb alkotása és a hozzá legközelebb álló is. 5/5
4. Timothy Zahn: Kirajzás
Fogalmam sincs, hogy miért vettem meg, miért kezdtem el olvasni, és miért nem hagytam abba ötven oldal után. Talán végig abban bíztam, hogy ebből még kisülhet valami. Ez volt az első SW regényem, és valószínűleg az utolsó is. Nem ezt vártam. 1/5
5. Lawrence M. Krauss: A Star Trek fizikája
Jómagam humán beállítottságú vagyok, de egyben Star-Trek rajongó is, és mint minden sci-fi kedvelőt engem is foglalkoztatnak a modern tudomány eredményei. Krauss valóban olvasmányosan, de szigorúan tudományos szemppontból vizsgálta, hogy mennyiben valósítható meg a Star-Trek elképzelt technológiája. Nem lövök le nagy poént, ha azt mondom: lényegében semennyire. A könyv végkicsengése ettől függetlenül pozitív, és a szerző kellő tisztelettel közelít a ST-hez. Emiatt is: 5/5
“- Megérte? Dőljünk hátra és felejtsük el, mint egy rossz álmot, és törődjünk a magunk bajával otthon?
- Nem. Foglalkoznunk kell vele. Azt is megmondom miért. Kérdezzen meg 10 tudóst a jelenlegi helyzetről, a populáció számáról, a genetikáról.. 10 különböző választ fog kapni. De van valami, amivel minden földi tudós egyetért. Mindegy, hogy 100 év múlva, 1000 év múlva, vagy több millió év múlva, de egyszer majd a nap is kihűl. Megszűnik. Amikor ez eljön, nem csak mi halunk meg, hanem Marilyn Monroe és Lao-Tzu, Einstein, Morobuto és Buddy Holly és Arisztophanes. Így az egész.. az egész.. nem ér semmit, ha nem hódítjuk meg a csillagokat!”/Babylon5 s1e4/
“Sok embert ismertem, aki megváltozott a háború alatt. Ki jobban, ki kevésbé. Sokuknál jelentett ez problémát. A háború okot adott nekik, lehetőséget, előrelépést! Elkövettek olyasmit is, amit nem kellett volna. Pusztán azért, mert ott lebegett előttük a dicsőség. Vagy, mert hősök akartak lenni. Ki tudja? Engem ez sosem vonzott. Engem.. Szerintem olyasmit kerestek, amiért érdemes meghalni, mert azt könnyebb, mint amiért érdemes élni!” /Babylon5 S1E4/
Sheenard bejegyzése kapcsán eszembe jutott Szabad György egy korábbi írása, ami azonban még mindig aktuális. Íme:
Harminchat alkotmányos kérdés a kormányzathoz
2007.04.21 01:00
Szabad György
1. Ugye a kormányzat az alábbi kérdések kapcsán is méltányolja alkotmányunk (a továbbiakban: Alk.) 61. § (1) azon megállapítását, miszerint „a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat ismerje, illetőleg terjessze”?
2. Vajon szem előtt tartják-e a közhatalom gyakorlói, hogy az Alk. 2. § (3) szerint „senkinek a tevékenysége sem irányulhat” nem csupán „a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására”, hanem „kizárólagos birtoklására” sem?
3. Tudomással bír-e a kormányzat arról, hogy a jelenlegi koalíció kormányzásának időszakában szavaztatták le a legtöbb ellenzéki módosító javaslatot, és hárították el a legtöbb ellenzéki törvénykezdeményezést a magyar parlamentarizmus 1848 óta figyelembe vett ciklusaiban?
4. Összhangban voltak-e és vannak-e a 2006. október 23-i rendészeti intézkedések azzal, hogy az Alk. 8. § (1) kimondja „a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait”, továbbá hogy „ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége”?
5. Vajon politikai tevékenységük során figyelembe veszik a kormánypártok és a minisztériumokat, közhivatalokat vezető tagjaik, hogy az Alk. 3. § (3) szerint „egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet”?
6. Milyen módon és milyen következetességgel érvényesíti a kormányzat az Állami Számvevőszék észrevételeit és alkotmányos kívánalmait az állami költségvetés, illetve a zárszámadás előkészítése, majd parlamenti vitája során?
7. Tekintettel arra, hogy a közelmúlt tapasztalatai szerint a kormány és annak tagjai az Országgyűlés iránti felelősséget általánosságban tartott „bizalmi” szavazással lerovottnak tekintik, meszszemenően indokolt az Alk. 39. § (2)-nek megfelelően, hogy „felelősségre vonásuk módját” – a magyar 1848-as és a korszerű nyugati példákkal összhangban álló – „törvény” szabályozza; kérdés, vajon hajlandó-e a kormány ilyen jogalkotásra.
8. Elismeri-e a kormányzat, hogy alkotmányunk értelmezése kérdésében, így a népszavazás tartásának kérdésében sincs az Alkotmánybíróság világos állásfoglalása nyomán azt felülírni jogosult „alkotmányos tényező”?
9. Összhangban van-e a kormányzat politikája a határokon túl élő magyarok érdekeivel, különös tekintettel arra, hogy az Alk. 6. § (3) szerint a Magyar Köztársaság ne csupán „felelősséget érezzen” sorsukért, hanem mozdítsa elő „a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”? (A kérdőjelre a pozitív válasz az utóbbi években aggodalmasan várva várt!)
10. Bizonytalanságot visszhangoz a következő kérdés: demokratikus-e a Magyar Köztársaság államszervezetének jelenlegi működése?
11. Összhangban voltak-e és vannak-e a 2006. október 23-i rendészeti intézkedések jogkövetkezményei az Alk. 2. §-ának azon megállapításával, miszerint a Magyar Köztársaság „demokratikus jogállam”?
12. Az iskolabezárások, a költséges és időt rabló utazási „kényszerek” vajon nem mondanak-e ellent az Alk. 70/F §-ban foglalt azon kötelezettségnek, hogy az állampolgárok számára biztosítani kell „a művelődéshez való jogot”, mégpedig „az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető községi és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával”?
13. A nyílt és burkolt anyagi kötelezettségek mennyiben teszik lehetővé a valóságban, hogy „minden gyermek joga” legyen a családján és a társadalmon kívül „az állam … részéről” is „arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges” az Alk. 67. § (1) szerint?
14. Összeegyeztethető-e az Alk. 16–17. §-ának a rendelkezéseivel – többek között – tandíjat, illetve vizitdíjat és kórházi napidíjat szedni lényegében differenciálatlanul a túlnyomó többségtől?
15. Hogyan egyezteti össze a kormányzat kiterjedt területeken a több hónapos, sőt egy-két éves kórházi, műtéti várólistáztatást azzal az Alk. 58. § (1)-ével, miszerint „a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez”?
16. Mennyiben veszi figyelembe a kormányzat az állampolgárokat megillető alkotmányos jogot a „szabad mozgásra” és általában az „utazásra”, Alk. 58. §, miközben szárnyvonalakat számol fel, járatokat ritkít, és ismételten tarifát emel?
17. Hogyan egyezteti össze a kormányzat törekvését úgynevezett regionális közigazgatási szervezetek kreálására például az egészségügyben azzal, miszerint az Alk. 41. § kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik?
18. Tekintetbe veszi-e a kormányzat, hogy „a helyi önkormányzatokról szóló törvény” megváltoztatásához a „jelen levő képviselők kétharmadának szavazata szükséges” (Alk. 44/C §)?
19. Tekintetbe veszi-e a kormányzat, hogy vidékfejlesztés helyett a települések jelentős részének esetében diszkriminatív, sőt szinte „faluromboló” tendenciák mutatkoznak mind az oktatásügy, az egészségügy, a közlekedés és a postaszolgálat leépítésének formájában, ami az amúgy is hátrányos helyzetűek elszigetelődését fokozza, a falusi értelmiséget pedig elriasztja szülő- vagy munkahelyéről?
20. Számot vetett-e a kormányzat azzal, hogy a legújabb kormányrendelet, amely rendőri intézkedés során az állampolgár „passzív” magatartását szabálysértőnek minősíti, ütközik az Alk. 62. § (1) rendelkezéseivel?
21. Ellentmondásos az Alk. 28. § (C) 5. a) értelmezése. Az alkotmány szövege egyértelműen kizárja a költségvetés és végrehajtásának egészét a népszavazás tárgyai közül. Ezek három alesetének kizárását külön megjelöli. De tisztában van-e azzal a kormány, miszerint az csak feltételezés, hogy tilalmazná a költségvetés és végrehajtása további aleseteinek (így a vizitdíjnak, illetve a tandíjnak) népszavazásra bocsátását?
22. Kész-e a kormány a kórházi ágyszámcsökkentési kényszer feloldására, majd mértékének felülvizsgálatára az egészséges élethez való alkotmányos jog figyelembevételével?
23. Mit kíván tenni a kormányzat az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet felszámolása ügyében, tekintettel az eljárás tudományellenes, társadalomellenes, sőt antihumánus következményeire?
24. Mikor állítja helyre a kormányzat a gyermekintézmények és a kórházi betegek étkezési normáinak mennyiségét és minőségét a csökkentés előtti szintre?
25. Vajon milyen módon kívánja biztosítani a kormányzat a „bolognai folyamatban” sodródó egyetemi hallgatók diplomához jutását és jövőjét?
26. Mivel magyarázza a kormányzat, hogy a bértárgyalásokon állásfoglalása túlnyomó esetben a munkaadói oldaléhoz áll közel és csak ritkán a munkavállalóihoz?
27. Mit tervez tenni a kormányzat a reálbérek további csökkenésének megakadályozására?
28. Mit kíván tenni a kormányzat, hogy a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentésében feltüntetett 3,4 százalékos inflációs többletterhe a „nyugdíjaskosárnak” megszűnjék, vagy drágasági pótlékkal kiegyenlítődjék?
29. Számot vet-e azzal a kormányzat, hogy hozzá közel álló egyes médiumokban irányadó tényezők nem csupán befolyásolásra, hanem kifejezetten figyelemelterelésre, számos tény eltorzítására, illetve mellőzésére törekednek?
30. Milyen támogatásra számíthatnak a kormányzat részéről fontos és közérdekű alapítványok ma, holnap és holnapután?
31. Foglalkozik-e a kormány azzal, hogy 2007 tavaszán megerősödött Magyarország aggasztóan vezető szerepe az Európai Unióban az infláció mértéke tekintetében?
32. Felkészült-e a kormány arra, hogy az adótörvények tervezett, méghozzá év közben kezdeményezett módosításai milyen következményekkel járnak a magyar gazdaságra?
33. Az adótörvények tervezett módosítása összhangban van-e az Alk. 70/I §-ával, miszerint „minden természetes személy és jogi személy … köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni”? Vajon a tervezett „megfeleltetést” milyen alkotmányos eszközökkel kívánja a kormányzat biztosítani?
34. Mit kíván tenni a kormányzat a jelent és a jövőt katasztrófával fenyegető államadósság-növekedés alkotmányos, nyilvános és eredményes korlátozására?
35. Meddig teszi a kormányzat a forintot a tőzsdejáték eszközévé, és meddig kívánja elodázni az áttérést az euróra; nehogy ebben is a legutolsók és a legkiszolgáltatottabbak legyünk az Európai Unióban?
36. A diszkrimináció (a hátrányos megkülönböztetés) tiltása alkotmányunk egyik nagy erénye; vajon felismeri-e a kormányzat, hogy a túlnyomó többséget sújtja hátrányos megkülönböztetés diszkriminatív gazdaság-, szociál- és művelődéspolitikája által?
Szabad György,
a Magyar Országgyűlés volt elnöke
(Forrás: Magyar Nemzet)
Tudod kedvesem, mi kentaurik csak a látszatnak élünk. Pozícióknak, státuszoknak, címeknek. Ezek a dolgok jellemeznek minket. De amikor a jellem mögé nézek, amit kénytelen vagyok elviselni, pusztán ürességet látok. Ilyenkor eszembe jutsz te, és azt mondom: „Pokolba a látszatokkal!”
/Babylon5 S1E3/
Spiró György: Jönnek
Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok
megint, /
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, /
csönd van. Senki se pisszen.
Alantról /
kevéske hűlt költő csontujja int. /
Ó, ha gyilkolni szabadna újra, /
csámcsogva, hersegve szívnák
a vért – /
miért is? ki tudja. Trianonért? – /
mered pár utcanév pici csontujja. /
Ez olyan klima: itt folyton beborul, /
ez rendben van, de szégyen,
szégyen, szégyen, /
hogy mindenki kussol,
hogy mindenki fél, /
és nekünk kell jönnünk,
pár csenevésznek, /
hogy bebizonyitsuk: /
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
1984
Mozgó Világ (1987/4)
Az idei középszintű magyar érettségi egyik feladata Spiró gondolatainak elemzése volt. Hááát… Örülök, hogy nem nekem kellett róla véleményt mondanom.
-Tudod kedvesem, mi kentaurik csak a látszatnak élünk. Pozícióknak, státuszoknak, címeknek. Ezek a dolgok jellemeznek minket. De amikor a jellem mögé nézek, amit kénytelen vagyok elviselni, pusztán ürességet látok. Ilyenkor eszembe jutsz te, és azt mondom: „Pokolba a látszatokkal!” /Babylon5 s1e3/